Astrid - Én is a Vénuszról jöttem

A legnagyobb vereség a világon

„A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.” De vajon mi a rossz? Honnan tudjuk, hogy amiben élünk, és amit érzünk az rossz?

Amikor sírunk? Amikor már boldogtalanok vagyunk? Amikor feszt vergődünk a kalitkánkban? Amikor reménytelennek érezzük a mindennapokat? Vagy amikor magányosak vagyunk? Amikor látjuk, hogy valami egyáltalán nem tendál a pozitív változás felé?

Ilyenkor érezzük, de leginkább vágyódunk a változás után, mégsem merünk lépni. Sodródunk és várjuk a változást, hogy majd magától jön el, hogy majd magától minden megoldódik. Elhisszük, hogy kisujjunkat sem kell mozdítani és majd minden rendbe jön.

Holott csak is mi tehetjük jobbá az életünket még is félünk. Félünk és bizonytalanok vagyunk és elfelejtjük, hogy bátraké a szerencse. Benne maradunk nyakig… és imádkozunk, hogy ne hullámozzon. Félelmünk a változástól annyira eluralkodik az életünk felett, hogy minden, ami máskor elfogadhatatlan lenne, amit máskor elutasítanánk, amiből máskor emelt fővel távoznánk, az megszokássá válik. Minden napi rutinná. Elfogadottá.

A rég nem tapasztalt boldogságot és elégedettséget teljesen megszokjuk nélkülözni. Így szokunk bele a rosszba. Fulladunk bele az önsajnálatba. És élünk minden nap boldogtalanul. Ez a legnagyobb vereség a világon!

legnagyobbvereseg(Kép forrása: pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Te igenis ott vagy, az első sorban!

3 szabály, hogy mindennap jól érezd magad!

Bátorító

(“Legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat!” Ravasz László)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!